Érdekességek a Bohóchalról

A Bohóchalnak (Amphiprion ocellaris) jelenleg 27 faja ismert, élőhelye leginkább a Csendes-óceán déli, dél-keleti partjai környékén található. Az igen érdekes kinézetű hal többeknek a Némó nyomában című rajzfilmből lehet ismerős. A sárga, a narancs, a vörös és a csokoládé mindenféle árnyalataiban pompázó Bohóchal a természet igen furcsa kis élőlénye, hiszen ha az élet úgy hozza, hímből nősténnyé alakul át. A bohóchalak többnyire nyolcfős csoportokban élnek, azonban közülük csupán a két legnagyobb élvezi a társas élet apróbb örömeit. A csoport élén a legnagyobb nőstény hal áll, őt a nála valamivel kisebb hím párja követi. A társadalmi ranglétrán lefelé haladva minden bohóchal körülbelül 10-20 százalékkal kisebb méretű, mint a felette álló. Ha valami történik a domináns nősténnyel, elpusztul, vagy más halak áldozatául esik, a hím szerepet betöltő párja veszi át a helyét, tehát nősténnyé alakul át. Az új nőstény hal partnere az eddig harmadrangú hím szerepét betöltő hím lesz. A létezés legmagasabb formája tehát a nősténnyé válás. Ha valamilyen véletlen folytán a ranglétra alsóbb lépcsőfokain elhelyezkedők gyors növekedésbe kezdenének, és lehagynák az előttük állót, akkor őket azonnal kiközösítik, így kikerülnek a csoportból.

Ezzel azonban még nem zárjatjuk le a bohóchallal kapcsolatos furcsaságok sorát. Ez az apró, legfeljebb 8-9 cm-es nagyságú tengeri élőlény szoros barátságban (szimbiózisban) él a halálos méreggel rendelkező tengerirózsával. A bohóchalon kívül szinte alig van olyan hal, amely a tengerirózsa közvetlen közelébe merne férkőzni, ugyanis az a tapogatóin lévő halálos mérgű csalánsejtjeivel azonnal megöli a hívatlan látogatókat. Felmerül a kérdés, hogy vajon a bohóchal mindezek ellenére, miért merészkedik oly közel a tengerirózsához. A válasz a bohóchal testét körülvevő kocsonyás védőréteg körül keresendő. Ezen védőréteggel azonban csak a kifejlett példányok rendelkeznek, amelyek már korábban érintkezésbe kerültek a tengerirózsával. Első alkalommal ugyanis óvatosan ismerkednek a halálos ellenséggel, így nem hat rájuk annak mérge. Azonban egy-két csalánsejt a bőrükbe fúródik, így szervezetük ellenanyagot termel, és kialakul a kocsonyás védőréteg.

Innentől kezdve beszélhetünk szimbiózisról. A bohóchal a tengeri rósza tapogatói között úszkálva teljes biztonságban érzi magát az őt veszélyeztető ragadozókkal szemben. Ez az együttélés a tengerirózsa számára is előnyös, hiszen a bohóchal úszkálása által ő is mindig friss vízhez jut, és még táplálékának maradványaiból is jut neki bőségesen.