Figyelemre méltó gondolatok az ajándékozásról

Forrás: Pünkösdi egyházi beszéd

„Általában az ajándékról úgy gondolkodunk, hogy az csak az lehet, amit meg tudunk érinteni, amit látunk, amit kézbe vehetünk, amit megtapasztalhatunk. Az ajándékról úgy gondoljuk, hogy az csak szalaggal átkötött, szépen becsomagolt dobozolt meglepetés lehet, amit csak akkor ismerünk meg hogy mi is tulajdonképpen, ha kinyitjuk a dobozt, ha kibogozzuk az átkötő színes szalagot, kicsomagoljuk a színes papírossal díszített dobozból és kézbe vesszük, majd utána meghatódunk és örvendnek, hogy szeretteink épp a legrejtettebb gondolatinkat találták ki. Az ajándékról általában így gondolkozunk. Vagy ajándék lehet számunkra egy dobozba el nem férhető nagyobb érték. Ajándékba kap az ifjú pár a násznéptől egy házat, amit otthonnak alakítnak ki, vagy a házba kedves használati tárgyakat, amire mindannyiunknak szüksége van. Továbbá ajándék lehet egy szép autó, ajándék lehet egy kirándulás költségének a fedezése, útiköltség, szállás, étkezés, különböző múzeumokba, kiállítótermekbe, vidámparkba való belépést engedélyező jegy. Ajándék lehet egy szép festmény, hanglemez, cd, számítógép, könyv, szép ruha, ékszer, édesség, virág — és sorolhatnák tovább, hogy általában mit értünk mi emberek az ajándék alatt.

A másik kérdés, ami felmerül bennünk az az, hogy mikor szoktunk ajándékot adni, vagy ajándékot kapni? A válasz egyértelmű mindannyiunk előtt. Ajándékot születésnap, névnap, és fontos életeseménye kapcsán szoktunk adni szeretteinknek. Ilyen fontos életesemények lehetnek: a keresztelő alkalmával kis ruhadarabokat, csecsebecse játékokat, amikor a gyerek először megy iskolába, iskola-felszerelést, amikor konfirmál, különböző kedves ajándékokat adhatunk, amikor végez az iskolával, érdeklődésének megfelelő ajándékokkal lephetjük meg. Amikor ballag, tovább tanul, akkor ajándékot szoktunk adni szerettünknek, amikor elvégzi az egyetemet, esküvője alkalmából, vagy amikor először munkába áll. Majd ajándékot szoktunk adni szeretteinknek amikor nyugdíjba vonul, végül igen, a végső ajándék amit adhatuk az a koporsó és a koszorú, és ajándékozunk emlékének kegyes adományokat.

Ajándékról, a vallásos ünnepeink alatt hangsúlyosabban karácsonykor szoktunk beszélni, nem pedig pünkösdkor … állapíthatjuk meg mindannyian. És lám itt van előttünk e pünkösdi evangéliumi vers, üzenet, aminek a lényege egy szóban: ajándék. Az az ajándék, amit a Szentlélektől kapunk. Pünkösd tehát egy ajándékot helyez kilátásba számunkra. Ha elmélyedünk a szentírási üzenetben, akkor megértjük , hogy ez ajándék nem más mint ígéret. Ha megvizsgáljuk közelebbről e bibliai vers ajándékra utaló szavát, a görög szövegben ugyanazt hé épaggélia szót találjuk, ami az előbbi 33. versben az ígéret szó esetében. Vagyis ez az ajándék nem más, mint ígéret. Ha az ígéretet kínálja valaki ajándékba számunkra, az nagy ajándék lehet… gondolkozzunk el. Persze hadd tegyem hozzá azt is, hogy az ígéret csak akkor ajándék, ha bízunk abban, akitől ezt reméljük és ha nem is csalódunk abban, akitől az ígéret betartását várjuk. Ha valaki ajándékba tudja adni ígéretét, akkor ez az ígéret értékes dolog lehet.

Az ajándékozáshoz hozzátartozik az is, hogy legyük képesek, legyünk készségesek, vagyis tudjuk elfogadni az ajándékot. Az ajándékozás szempontjából nemcsak jószívű ajándékozóra van szükség és nemcsak ajándékra amit átadnak, hanem arra is, aki eltudja fogadni az ajándékot. Az ajándékot visszautasítani szégyen … hangzik fel sokszor a közmondásszerű megállapítás. Tehát az ajándékot el kell fogadni, hogy örömöt szerezzünk annak, aki jólelkűen ezt számunkra felajánlja, és boldoggá akar tenni bennünket. Milyen kellemetlen helyzetbe hoznánk azt, aki ajándékot akar adni nekünk és mi nem fogadnánk el…milyen kellemetlen elsősorban annak aki adja, mert aki nem átall visszautasítani ajándékot, annak lelkiismerete sötét és nem is tud igazán örvendeni semminek sem. Az ajándékot illik elfogadni, és a magunk módján viszonozni is szoktuk. Az az ajándék amit viszonoznak, az megszűnik ajándék lenni, azt már nem nevezhető ajándéknak, de igen megvesztegetésnek, a csalás megvásárlásának nevezhetjük inkább, mintsem ajándéknak.

A pünkösdi ajándék pedig nem más, mint ígéret – visszhangzik fel bennünk a felolvasott bibliai vers. Olyan ígéret, ami feltételhez van szabva. A kételkedő ember máris rákérdez: milyen ajándék ez, ami feltételhez van kötve ? Az ajándékot az ember a feltétel nélküli nyújtás, az adni-akarás elfogadásában tudja igazán megérteni, felfogni ennek lényegét. Milyen ajándék az, amit csak akkor kapunk meg, ha eleget teszünk egy elvárásnak ahhoz, hogy részünk legyen benne? Akkor az nem is ajándék, hanem egy kiérdemelt jutalom – állapítja meg az ember, még mielőtt megvizsgálná közelebbről, hogy milyen ajándékról is van szó… E kérdésfelvetés a pünkösdi evangélium összefüggéseiben értelmetlen. Ha lefordítanánk ezt a hétköznapok nyelvére, akkor elég ha csak egy egy kérdést feltenni: mit ér a legdrágább ajándék is, amit nem tudok használni. Hogy csak egy példával éljek: mit ér a könyv annak, aki nem tud olvasni. Nemde először olvasni kell tudni ahhoz, hogy a könyv ajándékának örülni tudjunk. Annak, aki nem tud olvasni, hiába írunk levelet és ajándékozzuk meg az élet legszebb versével. Meg kell előbb tanulni a betűket ahhoz, hogy a könyvből olvasni, tanulni tudjunk. A könyvnek is tehát a maga ajándékát – amit a soraiban nyújt át nekünk – csak azután kaphatjuk meg, csak azután részesülhetünk belőle, ha előbb megtanulunk olvasni. Hasonlóképpen, a pünkösdi ajándékot, az ígéretet is csak feltétellel kaphatjuk meg. A pünkösdi ajándék hasonlóképpen: mindenki számára felajánlott, mindenki számára elérhető, mindenki számára odanyújtott, de nem mindenki veheti el. Nem mindenki kapja meg.. Ez az ajándék: ígéret, s mint ilyen ez a szentlélek ajándéka.

A szentlélek ajándékára pedig mindannyiunknak szüksége van. Szükségünk van, hogy a lelkünket áthassa a pünkösdi egy szív és egy nyelv örömteli áldása. A szentlélek ajándéka nélkül nem értenénk meg Péter apostol mai üzenetét, amit oly sokan értettek az első pünkösdkor a maguk anyanyelvén. Mi is a magunk nyelvén szeretnénk hallani Péter apostol mai üzenetét. Ehhez pedig szükségünk van a szentlélek ajándékára. Szükségünk van azért, hogy üdvösségünk legyen. Az üdvösség pedig az örök élet titka. Ez a titkot pedig számunkra Isten a hitünk ajándékában jelenti ki. Ez tesz bennünket boldoggá, örvendező szívűekké. A pünkösdi ajándéknak is csak az örülhet, aki miután megkapja ez ajándékot, nem dobja el magától, hanem használni tudja, be tudja építeni az életébe.”